- Ez... Ez lehetetlen - dadogta.
- Szerintem azért nem annyira - mosolyogtam rá.
- De hogyan?
- Befejezték a forgatásokat, és... Itt vagyok - tártam szét a karjaimat.
- Ó, te jó ég! Annyira hiányoztál! – vetette rám magát hirtelen, minden előjel nélkül, és megölelt.
- Na, gyertek ide! - indult meg Ella, azzal átkarolt mindkettőnket. Így álltunk ott éveknek tűnő percekig, és valahogy egyikünk sem akart elszakadni a többiektől. Két év után először újra együtt voltunk, és…
Nosztalgikus pillanatunkat hatalmas kiáltozás szakította meg, amikor is több száz diák indult meg, elsöpörve az útból hármasunkat. Ezek szerint máris fél nyolc volt. Ilyenkor engedik fel a diákokat az osztálytermeikbe minden egyes nap.
- Gyertek, csajok! Siessünk. Hadd lássák a többiek, hogy Liz visszajött! - kapta vállára a táskáját Ella, majd rántva egyet a karomon maga után kezdett vonszolni; Tami pedig loholt utánunk. Három emeletet másztunk meg, mire Ella befordult egy hosszú folyosóra, és megállt a jobb oldalon levő negyedik terem előtt, melynek ajtajára ki volt írva az osztály: 7.b. Itt elengedte a csuklómat, én pedig nagy levegőt vettem, és idegesen kezdtem bámulni az ajtót.
Ha rajtam múlik, még ott állunk egy darabig, de ugye Daniellának ez esze ágában sem volt. Feltépte az ajtót, és berontott a terembe, ahol már voltak páran. Megfordult, gondolván, követem, de ugye én még az ajtóban álldogáltam. Ezt látva megindult felém, és szó szerint berántott az osztályterembe. Nem mertem sehová sem nézni, csak követtem Tamit és Ellát, akik az utolsó előtti padsorhoz vezettek, és leültettek az ablak felőli sor középső helyére. Így Tami a jobb, Ella pedig a bal oldalamra került.
Körbenéztem a teremben. Felismertem a srácokat, akik a padokon ülve beszélgettek. Ott volt Ben, Zsombi és Ármin, a három jó barát. Az előttünk levő sorban ült Erik, aki - legalábbis mikor még nem mentem el - az osztály vicces sráca volt. Sziszi még nem érkezett meg a terembe, bizonyára hű csatlósait, a Kováts-ikreket várta az aulában. Ült még egy fiú a legelső padsorban, de rá nem emlékeztem.
- Tami, ki az a srác? - mutattam a terem elejébe.
- Ő Nyulas Márton. Igen, ne nézz így, tényleg ez a neve. Szóval, igazi stréber, mindig legelöl ül, csak a tananyagról lehet vele beszélgetni és nincs egy barátja sem - válaszolta.
- Értem – ez alapján kicsit megsajnáltam szegény Mártont, de inkább nem tettem szóvá; szemmel láthatóan Tami nem osztotta az álláspontomat. - És hány embert nem ismerek még?
- Ötödikben jött egy fiú. Rácz Patriknak hívják, és...
- Róla már Ella is mesélt.
- Mindent elmeséltél? – hajolt előre Tami, hogy Ell szemébe nézhessen.
- Természetesen – vigyorodott el Ella. - Kit nem ismer még?
- Noját. Szóval, az ő neve Boka Noémi, és tavaly félévkor került hozzánk. Kedves lány, néha szoktunk vele beszélgetni, de téged nem helyettesített - biztosított Tami mosolyogva.
- Annak örülök – néztem rá vidáman, de a szívem mélyén azért még mindig aggódtam egy kicsit. Nem hagytam, hogy látszódjon rajtam, de tartottam a visszatéréstől, hiszen két év hosszú idő. Simán elfelejthetett mindenki; azóta már továbbléphettek. Persze Tami és Ella bizonygatták az ellenkezőjét, úgyhogy reméltem: velem más lesz, ez az osztály túlságosan is összetartó ahhoz, hogy ne legyen képes örömmel üdvözölni egy régi ismerőst.
- Jaj, Liz, veled biztosan sokkal több minden történt Los Angelesben, mint velünk itthon, úgyhogy mesélj! – váltott témát hirtelen Tami, megszakítva ezzel merengésemet. Kissé zavartan felnevettem, de beadtam a derekamat, és mesélni kezdtem.
Éppen a nem létező szörftudásomat ecseteltem, amikor kinyílt az ajtó, én pedig odakaptam a fejem. És igen. Abban a pillanatban annyira lefagytam, hogy azt hittem, örökre úgy maradok.
Az ajtóban egy iszonyatosan helyes szőke srác állt farmerban és fehér pólóban. Mikor megláttam, előfordulhat, hogy tátva maradt a szám.
Szerencsére időben észrevettem magam, és inkább lesütöttem a szemem, de az a szempár beleégett a tudatomba, akaratlanul is az orrom előtt lebegett.
Tami és Ella mosolyogva összenézett, végül az utóbbi szólalt meg.
- Nos, Liz... Bemutatom neked Rácz Patrikot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése