Ahogy megláttam (ezek szerint Rácz Patrikot), rögtön tudtam, nehéz lesz betartani azt, amire Sziszi kért, pontosabban utasított. Teljes mértékben kizártnak tartottam, hogy távol maradjak ettől a sráctól. Éreztem, hogy meg kell őt ismernem, közel kell kerülnöm hozzá, még ha csak barátként is. Képtelen lettem volna megmagyarázni az érzést, ami hatalmába kerített abban a pillanatban, de olyan volt, mintha az lenne a természetes, hogy én mellette vagyok. Persze lehet, hogy csak képzelődtem. Biztosan így volt. Ilyen érzés nem létezhet.
- Ebből még bajok lesznek - sóhajtotta Tami, miközben Ella a szemem előtt mozgatta a kezét. Ezek szerint elbambultam. Miután nagy nehezen elszakítottam a tekintetem Patriktól, kérdőn néztem Tamira.
- Miből lesznek bajok?
- Ebből - mutatott Patrikra.
- Miért, mi van vele? - néztem rá „értetlenül”.
- Ugyan, kérlek. A vak is látja, hogy nem tudod levenni róla a szemed.
- Ez nem igaz - közöltem, de nem igazán mertem volna megesküdni rá.
- Hogy mi? - visított fel hirtelen valaki éles hangon a hátam mögött. Óvatosan megfordultunk mind a hárman, mire legnagyobb sajnálatunkra egyenesen Sziszi idegbeteg fejével találtuk szembe magunkat. Háta mögött ott feszítettek a Kováts-ikrek, Melinda (Lin) és Laura (Lau), Szilvi hű csatlósai, akik most nem éppen kedvesen méregettek bennünket. Pontosabban engem.
- Neked is szép jó reggelt - legyintett felé egyet Tami.
- Csönd! - nézett rá Lin mérgesen.
- Te csak ne parancsolgass nekem, szöszi - vágott vissza.
- Mert különben? - vonta fel a szemöldökét Lin.
- Elég! - állította le csatlósát Sziszi - Nem ez a lényeg - mondta, majd ismét felém fordult. - Megmondtam neked, hogy ne merészelj a pasim közelébe menni.
- Először is – emeltem fel a mutatóujjam -, ő nem a pasid. Másodszor pedig, eszem ágában sincs a közelébe kerülni, de ha így akarnék, ahhoz neked semmi közöd sem lenne.
- Na, idefigyelj, Lizike! - hajolt előre annyira, hogy a homloka majdnem hozzáért az enyémhez - Ha megtudom, hogy a hátam mögött művelsz bármit is, azt nagyon megbánod. Persze nem vagy vetélytárs, de attól még rád is vonatkoznak a szabályok.
- Sziszi - löktem arrébb óvatosan, ugyanis lassan kezdett idegesíteni, hogy az arcomba liheg -, miről beszélsz? Nincsenek szabályok, azt sem tudom, mi ez a hiszti, amit most levágsz itt. Nem akarok Patrik közelébe férkőzni, egész egyszerűen azért, mert nem érdekel. Hiszen nem is ismerem!
- Ugyan, kérlek. Ne akarj átverni! Amúgy meg, ha megpróbálsz rámászni, azt megbánod. Vagy azért, mert tönkreteszlek, vagy mert ő maga fog elküldeni a… Tudod, hova. Nincs semmi esélyed.
- Most saját magadat győzködöd, ugye tudod? - nézett rá kérdőn Ella, mire Sziszi megajándékozta egy gyilkos pillantással.
- Na, nem azért, de Alíz egy srácnak sem kellene. Nézz csak rá - mondta Lau Ellnek.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte Tami.
- Elég! A lényeg az, hogy ha rányomulsz Patrikra, véged. És ez mindenki másra is vonatkozik - mutatott két barátnőmre, majd az ikrekkel a nyomában elvonult, és leült pontosan a Patrik mögötti helyre.
- Tuti berezelt - fordult előre Tami.
- Ugyan mitől? Esélyem sem lenne Patriknál – legyintettem. – De persze nem is érdekel, szóval nem számít – tettem hozzá.
- Ne legyél olyan biztos abban, hogy nem érdekelnéd őt. Még meg sem ismerted. Egyébként pedig nem kell a színjáték, egyértelmű, hogy ha nem is zúgtál bele első látásra, valami megfogott benne - veregette meg a vállam Ella.
- Hagyjuk ezt a témát – szorítottam össze a szememet erősen koncentrálva.
- Ez nem lesz ilyen egyszerű. Ha mi nem is beszélünk róla, ő nem fogja szó nélkül hagyni az előbb látottakat – biccentett Sziszi felé, mire én is odanéztem. Nem kellett volna, mert így egyenesen a szorosan összehúzott szemével találtam szemben magam, amivel nem túl kedvesen méregetett.
- Azt hiszem, ez az év csodásan kezdődött - sóhajtottam.
- Csak várd ki a végét. Az már most biztos, hogy unatkozni nem fogunk - dőlt hátra Daniella, én pedig teljes mértékben egyetértettem vele.
Alíz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése