9. Egy összetört szív

Sziasztok, Törpillák! (mostantól így foglak hívni titeket :) )
Itt is van a következő rész, remélem, tetszeni fog mindenkinek! Arra kérnélek benneteket, hogy aki elolvassa, kommenteljen. Ez nagyon fontos lenne nekem, mert rengeteget jelent számomra, ha olvashatom a véleményeteket, és ez új erőt ad az íráshoz. Lehet, hogy nem vagyok egy szuperszonikus író, de higgyétek el, nagyon igyekszem, hogy élvezhető legyen a blogom... A részről annyit, hogy most már azért kezdenek beindulni az események, és kezdetét veszi a sok bonyodalom. Szóval... nem is fűznék hozzá többet. Jó olvasást!

Hugs&kisses
Ria:)                                                                                          


Szeptember 26/péntek


Miután Patrik kiállt értem hétfőn, igazából nagy bánatomra semmi sem történt. Pontosabban....
- Liz, hé! Itt vagy? - rázogatott Tami suttogva, nehogy bárkinek feltűnjön a kis lefagyásom.
- Mi? Ja... aha, csak... Ugye nem csak képzeltem ezt az egészet? - fordultam meg hirtelen, mire szembetaláltam magam mind a hármójukkal.
- Mit? Hogy Patrik kiállt érted? - vigyorgott sejtelmesen Noja. Várjunk... Mi??
- Mi?? Az nem.... Te tudod? - néztem rá másodpercenként 20 fokkal nagyobb döbbenettel.
- Ööö... Szerintem akinek van szeme és egy szemernyi kis agya, az biztosan tudja, hogy belezúgtál. - világosított fel, mire teljesen ledöbbentem. Aha, szóval lassan már mindenki tudja a titkomat.... Vagyis ez már nem titok. Jaj ne! Mi lesz, ha Patrik is rájön? Nem élném túl.
- Izé... Ilyen feltűnő? - pirultam el.
- Aha. - bólogattak mind a hárman kórusban.
- Köszi lányok. - temettem az arcom a tenyerembe, majd visszafordultam Sziszi és Patrik felé. Pontosabban... Csak Patrik, ugyanis Sziszi addigra már felszívódott. (vagy szégyenében elnyelte a föld... ki tudja?)
- Ööö.... - kezdtem értelmesen, miután Patrik szemébe néztem. - Izé... Köszönöm. - pislogtam rá elpirulva. Aúú! De ciki...
- Ööö... Mit is köszönsz? - kérdezte.
- Hát.... Hogy megvé.... izé.... leráztad Sziszit. - helyesbítettem, mivel egyszerűen nem tudtam bevallani neki, hogy véleményem szerint ő éppen most védett meg az exével szemben. Az azért ciki lett volna.
- Ó! Semmiség. Tudom, hogy te már megtetted párszor, de úgy tűnt, másnak is ki kell osztania. És... hát kapóra jött az alkalom. Lassan már engem is idegesít, ahogy veletek bánik. - osztotta meg velünk véleményét - Főleg Lizzel. - tette még hozzá, mire kész, úgy, ahogy voltam, elmehettem volna valami szellem-féleségnek, úgy lesápadtam. - Na mindegy. Sziasztok, lányok. - intett egyet, majd amilyen gyorsan megjelent, úgy is tűnt el.

***

Hát igen... Azóta nem beszéltünk, szinte rám sem nézett napokig, én meg kezdtem összezuhanni. Oké, persze ez azért kicsit túlzás, de végülis mindegy. Igazából annyi az egész, hogy szomorú vagyok. Hogy miért? Hát ennek több oka is van... Először is itt van Sziszi, aki ugyebár nem nagyon akar békén hagyni. Minden alkalmat megragad, hogy belém kössön, ami már kezd nagyon az agyamra menni, ugyanis én, a kis naiv azt hittem, hogy a Patrikkal való "beszélgetése" után úgy összehúzza magát, hogy a végzős évünkig meg se szólal. Oké, fogalmam sincs, hogy juthatott ilyen hülyeség az eszembe, hiszen ismerhetném már Sziszit annyira, hogy tudjam, nem az a fajta lány, akit olyan könnyen össze lehet törni, sőt. Azzal, hogy Patrik kiosztotta, csak annyit ért el, hogy egy napig nem csinált semmit, csak csöndben ült. Még órán sem jelentkezett. Emiatt a Kováts-ikrek sem voltak a toppon, szinte hangjukat sem hallottuk, bár úgy tűnt, szívük szerint lelépnének valahová, mert nagyon unatkoznak, de ugye, ahogy annak lennie kell, ha a "hű" csatlósok elpártolnak az éppen nem remekelő vezértől, akkor a későbbiekben nem számíthatnak a kegyeire. Tehát ők hárman így töltötték a napot. Csöndben ülve a helyükön. Be kell valljam, eleinte megsajnáltam őket, de aztán.... mindössze annyi történt, hogy elkaptam Sziszi pillantását... És igen, erre a nézésre szokták mondani: Ha a szemmel ölni lehetne... Nos...hát igen... Szilvi valamiért rám haragudott meg, pedig konkrétan Patrik osztotta ki, én meg csak szemtanú voltam. Oké, persze az is benne lehetett a dologban, hogy reggel meglátott Patrikkal beszélgetni. Na de most komolyan! Miért olyan nagy bűn az, hogy beszélgetsz egy sráccal? Valaki elmondhatná, ugyanis nekem fogalmam sincs róla. De most nem? Miért hiszi azt Sziszi, hogy csak neki tetszhet Patrik? Mi alapján lett ő az első számú "szerelmes" és mi alapján gondolja azt, hogy joga van mindenki mást félresöpörni az útból? Ha valaki tudja a választ, az mit ne mondjak, nagyon okos lehet...
Na de mint már említettem, a helyzet nem maradt ilyen egész héten, ugyanis bár volt egy szép csöndes "Sziszi-ordibálás"-mentes napunk, ez a későbbiekben feledésbe merült, mivel keddtől számítva elkezdődött az úgynevezett Pokol. Legalábbis számomra. Ugyanis Sziszi rájött, azt hiszem mostmár tényleg, hogy Patrik nem szereti. De ez nem azt jelentette, hogy feladja a harcot. Ő nem olyan. Úgyhogy most már minden napját azzal tölti, hogy "Áronkával" beszélget, ölelkezik stb. Patrik szeme láttára, akit mondjuk ez teljesen hidegen hagy. Meg kell jegyeznem, hogy ez amúgy engem sem érdekelne, csakhogy itt még nincs vége. Ugyanis Sziszi másik kedvenc elfoglaltsága lett a napokban, hogy amikor Patrik nem figyel, folyamatosan kigáncsol, olyan megjegyzéseket tesz, hogy egyszerűen ég tőle a képem és még sorolhatnám. Ez a Sziszi-terror finoman szólva is borzasztó. De mit tettem én, hogy ezt érdemlem? Ártottam én valaha neki azon kívül, hogy tetszik nekem az ex-barátja, akit nem is érdekel már meg amúgy nekem sincs nála esélyem? Komolyan ez az én hatalmas bűnöm? Ezt nem is én irányítom, nem tehetek róla, hogy belezúgtam Patrikba! Meg amúgy ezen kívül semmi olyat nem tettem, amit ne lehetne elfeljteni, mikor az ő akármelyik gonoszságára gondolunk. Könyörgöm, még azt az átkozott levest se én öntöttem rá!
Na de ezeket leszámítva se lehetnék felhőtlenül boldog. Hogy miért? A válasz a kérdésre egy bizonyos név. Aki nem találná ki annak itt egy kis segítség: P-vel kezdődik és "atrik"-ra végződik. Persze magával a névvel nincs semmi bajom, sőt még tök szupernek is tartom, de ugye tartozik hozzá egy bizonyos ember is, aki nagy bánatomra konkrétan tojik a fejemre. Igaz, hogy hétfőn rengeteg minden történt vele kapcsolatban, de sajnos azóta semmi jelet nem adott magáról. Persze láttam minden nap meg ugye reggel köszönünk egymásnak, de ennyi. Nulla, zéró, semmi. Egész nap nem is szoktunk beszélgetni, rám se néz. És igen, ilyenkor szoktam irigyelni Noját, aki ugye Patrik padtársa. Ja, tényleg nem is említettem! Drága osztályfőnökünk úgy döntött, hogy tekintettel a sok órai beszélgetésre, ő szabja meg az ülésrendet. Na így kerültem én Szandra és Dénes közé egyenesen az első padsorba. Hurrá. Noja pedig ennek köszönhetően balról Erik, jobbról Patrik társaságát élvezheti. De jó neki! Persze ennek következtében ők elég jól össze is barátkoztak, én meg szépen kikerültem Patrik látóköréből. Na nem mintha valamikr is benne lettem volna...
Szóval így vannak most a dolgok.... Pontosabban voltak. Egészen a mai napig, amikor is... egyszerűen még ennél is jobban elromlott minden.
A reggelem mondjuk jól indult, tekintettel arra, hogy péntek van!! De ez a jókedv nem tartott olyan sokáig, mint azt reméltem. Mikor beértem a suliba, elköszöntem anyától, majd elindultam az immár sajátnak nyilvánított székem felé. Elfoglaltam a helyemet és olvasni kezdtem. Hamar eltelt az idő és a fél nyolc is eljött. Ella és Tami híján elindultam a termünk felé. Mikor beértem, leültem a helyemre, pontosabban az asztalomra és a térdemre könyökölve vártam két barátnőmet, akik nemsokára be is sétáltak a terembe. Vagyis... inkább berontottak, de kábé úgy mintha dinók üldöznék őket. Elém érve lefékeztek, én pedig kérdő tekintettel meredtem rájuk.
- Ööö... izé, Liz... el kell mondanunk valamit...- kezdte Tami, de Ella félbe szakította.
- Várj! Biztos, hogy tudnia kell róla?
- Ell! Ha mi nem mondjuk el, a saját szemével fogja látni. - közölte Tami, én pedig még mindig nem értettem semmit.
- Pontosan. Talán jobb, ha nem tőlünk tudja meg. - bólintott Ella.
- Nem! Ha nem figyelmeztetjük, akkor sokkal feltűnőbb lesz a kiborulása. - hadakozott tovább Tami.
- Elég! Valaki mondja már el, miről van szó! - szóltam közbe, mire mind a ketten rám néztek, majd bólintottak egyet egymás felé.
- Oké... szóval ne borulj ki, de... - kezdte Ella, de Tami félbeszakította.
- Jaj ne! Elkéstünk... - sóhajtott az ajtó felé nézve, de mivel előttem álltak, én nem láttam semmit.
- Hé... izé... lányok! Mi olyan érdekes? Csak mert.... - kezdtem átfurakodni közöttük, de mikor végre megpillantottam, mit néznek annyira, hirtelen azt kívántam, bár ott maradtam volna, ahol addig álltam. - ... nem látok semmit. - fejeztem be fél perccel ezelőtt elkezdett mondatomat, de már nem néztem Tamira és Ellára, csak az ajtóban álldogáló párocskán tartottam a tekintetemet, miközben tisztán éreztem, hogy a szívem darabokra törik...

Alíz