34. Itt balhé lesz - Part 3. /Virslik/

Sziasztok, Törpillák!
Itt is van az új rész, aminek most örüljetek, mert nem függővége lett. Szerintem ezért megérdemlek egy tapsot! :D Egyébként az előző részhez rengeteg komment érkezett, amiért borzalmasan hálás vagyok, nagyon szeretlek titeket :* Aki esetleg még nem iratkozott fel, az megteheti a bal felső sarokban, és arra kérek mindenkit, hogy tegye meg, mivel ez nagyon sokat jelentene nekem <3
Egyébként a blognak van facebookos oldala is, szóval lehet lájkolni, oda mindig kiírom, ha van új rész :) A bal felső sarokban ott van, hogy Alíz világa. A linkre kattintva tudjátok lájkolni az oldalt :*
Na de nem húzom az időt, mindenkinek jó olvasást, és légyszi komizzatok+iratkozzatok fel <3

Hugs&kisses
Ria:)

ui: Hogy tetszik az új design? :)

- Na ez érdekes lesz. – dőltem hátra a kanapén, mire Patriktól kaptam egy gyilkos pillantást. Mit is mondjak? Nem érdekelt.
- Haló. – emelte a füléhez a telefont, és készült volna kisurranni a nappaliból, ha Shad elé nem áll. – Tűnj már arrébb! – mordult fel, mire Sziszi, a vonal másik végén azt hitte, ez neki szólt, és elkezdett rikácsolni, hogy vele ne beszéljen így. – Hé, nyugi. – próbálta csitítani – Nem neked mondtam.
- Akkor mégis kinek? Anyádnak? – kiabálta Szilvi max hangerővel, amit még mi is hallottunk.
- Nem, izé… - kezdett volna kamuzni, de ekkor az előtte álló Shad szó szerint kitépte a kezéből hiperszuper iPhone-ját.
- Nekem mondta. – mondta mézes-mázosan a telefonba.
- Te meg ki vagy? – döbbent le Sziszi, és innentől kezdve a teljes beszélgetést hallottuk, mert Shad kihangosította.
- Shad, add vissza a telefonomat! – kiabált rá Patrik, majd elkezdte rángatni a kezét.
- Shad? – visította Sziszi.
- Engedd már el! – kiabálta Patrik.
- Ez Sziszi? – döbbent le Noja.
- Ki az a Sziszi? – kelt ki magából újra Stella.
- Patrik nyugodjál már le! Neked most épp nincs semmi jogod itt parancsolgatni! – rivalltam rá.
- Alíz, hagyjál már te is! – mordult rám.
- Nem! – ordítottam – Majd ha elmagyarázod, mi folyik itt! Itt van 2 lány, akik érdekes módon mind veled járnak, egy harmadik, aki meg nem tudom, hogy kerül a képbe, épp a telefonodban rikácsol. Szóval most azonnal ülj le a s**gedre, és beszélj! – kiabáltam teli torokból, mire a szobában megfagyott a levegő.
- Alíz? Mit keres ott az a r****c? – visította Sziszi pár másodperc csend után – Patrik, mit keres nálad, és mi a sz*rról beszél? Milyen két barátnő?
- Kösz szépen, Alíz, már csak ez hiányzott! – szidott le Patrik. Hát ez kész!
- Na, nem! Én aztán biztos nem tehetek arról, hogy te egyszerre több lánnyal jártál! Ezt nem fogod rám kenni! Pont elég volt felvállalnom a te hülyeségedet egyszer is. Miattad utál most mindenki! – léptem közelebb hozzá, így már csak egy méter választott el minket.
- Egy pillanat, én egy szóval sem mondtam, hogy vállald magadra! – mutatott felém.
- De én mégis megtettem, és te azzal háláltad meg, hogy megcsaltad Noját! Miattatok csináltam, te vadbarom! Nem akartam tönkretenni a kapcsolatotokat, de gratulálok, te helyettem is megtetted! – üvöltöttem a képébe kivörösödött fejjel.
- Várjunk, mi van? Miről beszéltek? – lépett hozzánk Noja.
- Patrik. – néztem rá csalódottan – Életedben először talán elmondhatnád neki az igazat. Ennyit megérdemel, sőt többet is. Nálad legalábbis jobbat érdemel. – mondtam immár halkabban.
- Egy pillanat! – szólalt meg Sziszi a telefonban – Ti most hol is vagytok? És mit keres ott annyi ember?
- Nálunk. A mi házunkban. – kotyogott közbe Shad, mire teljesen ledöbbentem. Először azért, mert megszólalt, másodszor pedig azért, mert… Az otthonának nevezte a házunkat? Húha, le kell ülnöm.
- Mi? – visított Sziszi, majd szó nélkül lecsapta a telefont. Na, ez fura volt, de mindegy.
- Patrik? – szólalt meg Noja, mire mindannyian visszatértünk az előző témához.
- Noja, figyelj… Én… Nem akartam… - dadogta.
- Mit? Mit nem akartál? – türelmetlenkedett.
- Én csókoltam meg Alízt, és nem ő engem. – hadarta el egy szuszra. Döbbent csend volt a válasz mindannyiunk részéről. Én zavartan lesütöttem a szememet, és a szőnyegpadlót kezdtem bámulni. Shad leesett állal meredte hol rám, hol Patrikra. Tényleg, ő nem is ismerte a sztorit… Noja szemei elfátyolosodtak, s így nézett a „barátjára”. Stella annyira nem lepődött meg, neki ugye már mindent elmeséltem, csak azt a részletet nem ismerte, hogy ő is ugyanezzel a fiúval járt egy hónapig, csak más néven mutatkozott be neki.
Ekkor hatalmas csattanásra lettem figyelmes, mire felkaptam a fejem. Csak annyit láttam, hogy Noja keze a levegőben volt, Patrik feje pedig oldalra dőlt. Nos, nem volt nehéz összerakni, hogy a lány épp most pofozta őt fel.
- Szemét! És hagytad, hogy Liz vigye el a balhét? Annyi nem volt benned, hogy legalább nekem bevalld, és bocsánatot kérj? – szipogta.
- Sajnálom. – motyogta Patrik.
- Már késő. – rázta a fejét Noja, majd elbotorkált a fotelig, és lehuppant rá.
Na és ekkor állított be Sziszi.

***

- Azonnal magyarázatot követelek! – lépett be üvöltve a nappaliba, mire mindannyian leesett állal bámultunk rá. Ez meg hogy került ide?
- Sziszi, mi a frászt keresel itt? – meredtem rá.
- Fogd be, Lizike, hidd el, nem hozzád jöttem! – intett le.
- De igen! Ez itt a mi házunk, szóval addig vagy itt, amíg szívesen látunk. – tettem keresztbe a karjaimat.
- Ez azt jelenti, hogy semeddig, szóval tűnés. – állt elé Shad.
- Húzz már arrább, te emós kecske! – Kecske? Na jó, lehet, jobb, ha nem tudom…
- Na, ide figyelj, plázap***a! – ragadta meg a csuklóját Shad – Most azonnal állítsál magadon, mert ha nem, szívesen segítek. – morogta fenyegetően. Ők ketten még pár másodpercig farkasszemet néztek, majd Sziszi kirángatta magát a szorításból, s Patrik felé vette az irányt.
- Te! Mit keresel itt? Alíznál? Nojával és… És nem tudom, ki ez a r****c, de mindegy is. – bökött Stella felé, mire elé ugrottam, és a mellkasára tettem mind a két kezemet.
- Na, most tűnjél innen kifelé, Szilvia, különben nem állok jót magamért! – kiáltottam a képébe – Ha még egyszer ler****cozod a legjobb barátnőmet, ígérem, kiváglak az ablakon!
- Nyugodj már le! – tolt arrébb, mire teljesen elvesztettem a fejem, és… felpofoztam. Döbbenten meredt rám, és épp emelte a kezét, hogy visszaadja az ütést, de Shad lefogta hátulról.
- Eszedbe ne jusson. – morogta fenyegetően, mire kapott tőlem egy hálás pillantást. Ez a csaj megtáltosodott, de most komolyan. Még meg is véd? Megáll az ész…
- Engedj el. – rángatózott Sziszi.
- Nem! Csak akkor maradhatsz itt, ha nyugton maradsz, ehhez pedig az kell, hogy fogjalak, szóval nyughass!
- Patrik! Mi ez az egész? – váltott témát Sziszi.
- Várj, egy kérdés! – szólt közbe mindenki legnagyobb meglepetésére Stella – Neked mi közöd van ehhez az egészhez? – Hm… Jó kérdés, ezt én sem értettem.
- Ő a pasim, te r****c! – ordított rá Sziszi, mire újból megfagyott a levegő körülöttünk.
- Te csak ne r****cozz le engem! – állt fel Stella magabiztosan – Egyébként pedig! Ő az én barátom!
- Valójában! – állt fel Noja – Hivatalosan az enyém. Bár ha már itt tartunk, mi szakítottunk. Épp most. – mutatott Patrik felé Noja.
- Most akkor mindhármunkkal jártál? – esett le Sziszi álla.
- Én… - kezdte, de Sziszi félbeszakította. Emberfeletti erővel kitépte magát Shad szorításából, s állati dühvel Patrikra vetette magát, majd ott kezdte ütni/karmolni, ahol csak tudta.
Mi, többiek csak bénultan álltunk, de Shad gyorsan kapcsolt, és lerángatta őt Patrikról.
- Elegem van belőled, te utolsó szemét! Velem nem fogsz szórakozni, vágod? Tűnj innen! – üvöltötte Shad karjaiban rángatózva.
- Szerintem is el kéne menned. – suttogta Stella – Végeztünk. Csak azt sajnálom, hogy ennyi időt vesztegettem arra, hogy jól nézzek ki a bulin, és lenyűgözzelek. Komolyan, én érzem magam szánalmasnak, pedig nem tehetek róla, hogy megcsaltál. – rázta a fejét csalódottan.
- Stella… - nézett rá Patrik esdekelve.
- Nem! – szórt villámokat a barátnőm szeme – Még az igazi nevedet sem mondtad meg. Tűnj innen!
- Igen, Rácz, húzás van! Kifelé! – ordította Shad, de Patrik még vetett egy utolsó, reményteljes pillantást Nojára. Kár volt.
- Told ki a s**ged azon az ajtón, különben segítek, és hidd el, azt nem akarod! – mondta Noja kimérten, mire Patrik rácsapott a homlokára tehetetlenségében.
- Gyerekek! – toppant be ekkor anya. Mit ne mondjak, remek az időzítés. Mármint „remek”.
- Szia, anya. – meredtem rá úgy, hogy észrevegye, nagyon rosszkor jött. Pech, hogy nem is nézett rám.
- Készítettem pizzát! Nem kértek? Van rajta sonka, sajt… - kezdte, miközben visszafutott a konyhába, és egy nagy tálca pizzával tért vissza. – Szerintem egész jól sikerült.
- Köszönöm, tanárnő, de én inkább most megyek. Már várnak. – dörzsölte meg Patrik a tarkóját, majd kifelé indult a nappaliból. Helyes, jól teszi.
- Ó, nem szereted a pizzát? – értette félre a helyzetet anya. Kiszaladt a konyhába, majd egy tál virslivel (?) tért vissza. – Van virsli is. – próbálta marasztalni.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. – mondta Patrik – Viszlát. – ezzel kilépett az ajtón.
Öten maradtunk a nappaliban.
Ja, meg a virslik.