33. Itt balhé lesz - Part 2. /Háború/

Sziasztok, Törpillák!
Általában nem szoktam ilyen rövid idő alatt új részt hozni, de most megkegyelmezek rajtatok, mivel múltkor nagyon gonosz voltam az előző rész befejezésénél :D
Egyébként köszönöm szépen a sok kommentet, (az oldalon összesen több mint 200!!! van már) a pipákat, meg természetesen a 13 (!!!) feliratkozót is! Hihetetlenek vagytok, el sem hiszem, hogy ennyien vagytok a blogon! Sőt, valójában 33-an, csak ebből 13 személy iratkozott fel... Szóval még így lassan egy év után sem tudom felfogni, hogy érdekel titeket az írásom <3
Na de nem untatlak titeket a szeretetrohamommal :D Mindenkinek jó olvasás, várom a komikat ;)

Hugs&kisses
Ria:)

ui: Bocsi a mostani rész végéért is :D Hihi. *gonosz vigyor* Nem, amúgy szeretlek titeket :*

- Te meg mit keresel itt? – motyogtam döbbenten, és minden erőmmel azon voltam, hogy logikus magyarázatot találjak az ajtónkban álló, szintén döbbent… Patrikra.
- Én… Biztos rossz címet kaptam, bocsi a zavarásért, már me… - kezdte, de ekkor… Megjelent Stella. Na ez érdekes lesz.
- Szia! – szökdécselt lefelé a lépcsőn sugárzó mosollyal, mire még jobban elképedtem – Mehetünk? Bocsi, hogy megvárakoztattalak. – kapta fel a kabátját.
- Mi van? – szólaltam meg kisebb fáziskéséssel. Erre Stella kérdő tekintettel bámult rám, Patrik pedig lesütötte a szemét. Én meg nem értettem semmit.
- Tessék? – kérdezte végül Stella.
- Te ismered őt? – mutattam a zavartan toporgó Patrik felé, akiről lerítt, hogy legszívesebben elrohanna valahova. Mondjuk a Holdra.
- Ööö… Persze, miért? Ő itt Varga Dénes. – húzta össze a szemöldökét, én pedig döbbenetemben hátratántorodtam. Kár, hogy ott az ajtó volt, szóval ügyesen nekiestem. – Hát nem is mutatkoztál be? – próbálta viccesre venni a figurát Stella, de a vak is látta, hogy erőltetett a mosolya, mivel nem értette a helyzetet. Legalább nem voltam egyedül.
- Ööö… Ja, azt elfelejtettem. Na mindegy. Mehetünk? – nyújtotta Stella felé a kezét, és erősen próbálta elsimítani a helyzetet. Ekkora pofátlan barmot! Na nem! Ezt nem hagyhattam!
- Mégis mit képzelsz magadról? – kiáltottam rá Patrikra vagy Dénesre vagy… Á, fogalmam sincs, hogy hívják!
- Alíz, beléd meg mi ütött? – meredt rám Stella, de láttam a szemében, hogy már ő is elbizonytalanodott.
- Belém mi ütött? – kérdeztem hisztérikus állapotban. – Ezt kérdezd inkább az állítólagos barátodtól, aki még az igazi nevét sem árulta el neked. – mutattam a srácra. Oké, lehet, nem kellett volna beleszólnom, de nem hagyhattam, hogy az egyetlen barátnőmet átverje egy olyan fiú, aki már velem is megtette ugyanezt. Abban a percben kezdett összeállni a kép a fejemben az elmúlt hónapok eseményeiről, és úgy éreztem, életemben nem voltam még ilyen dühös.
- Dénes, miről beszél Alíz? – fordult felé Stella, és egyértelműen fogalma sem volt róla, hogy most mi van.
- Dénes? – fakadtam ki újra – Te komolyan Sziszi vezetéknevén mutatkoztál be neki?
- Alíz, állj le! – nézett a szemembe Patrik. Be****ok! Még én álljak le? Hú, de megütnék most valamit! Oké, Liz, nyugi! Huh. Csak nyugi!
- Én álljak le? Én? – visítottam. Oké, tisztán látszott, hogy nem megy a lenyugvás.
- Igen. – nézett a szemembe, és szerintem jelezni akarta, hogy ne merészeljem lebuktatni. Hah. Azt lesheti.
- Ki az a Sziszi? – kérdezte végül Stella, mivel Patrikkal, vagy franc tudja, kivel mér percek óta csak farkasszemet néztünk néma csöndben. Fura, de már nem éreztem úgy, mintha el akarnék merülni abban a szempárban.
- Majd Patrik elmondja, ha akarja. – szólaltam meg, mivel nem voltam hajlandó engedni a srác néma könyörgésének. Nem! Biztos, hogy nem fogja összetörni egyetlen barátnőm szívét még ennél is jobban! Azt nem hagyom!
- Ki az a Patrik? – kelt ki magából teljesen Stella, elveszítve a türelmét.
- Mi ez a visítás, emberek? – jelent meg Shad a semmiből mögöttem – Mit keresel itt, Rácz? – sötétedett el hirtelen a tekintete.
- Én… - kezdett volna magyarázkodni, de Stella félbeszakította.
- Te ismered őt? És várjunk csak, miért mondtad, hogy Rácz?
- Okééé… Ezt most nem értem, de bent egyre hidegebb van, úgyhogy csukjátok be azt a k***a ajtót, Patrik, te meg elhúzhatnál, Noja már biztos hiányol. Itt nem látunk szívesen. – közölte testvérkém, mire Patriknak minden vér kifutott az arcából.
- Tessék? – kiáltotta Stella – Ki az a Sziszi? Ki az a Noja? Ki az a Rácz? És ki az a Patrik? Honnan ismeritek ti mindannyian Dénest? És miért nem látjátok itt szívesen? – hadarta el minden kérdését egy levegővel.
- Húha. – motyogta Shad – Téged alaposan átvertek. – veregette meg Stella vállát.
- Ti meg miről beszéltek? Te jó ég, le kell ülnöm! – akadt ki teljesen, majd berohant a házba.
- Stella, várj! – kiáltott utána Patrik, és ő is megindult befelé.
- Mit képzelsz, hová mész? – tette tenyerét a srác mellkasára Shad.
- A barátnőm után. – ordította az arcába dühösen.
- Te csak ne ordítozzál itt, mert nagyon hamar az ablakon kihajítva találod magad. – fenyegetőzött Shad, mire Patrik felemelt kézzel visszakozott. – Egyébként meg a barátnőd nem ott van. – mutatott a háta mögé.
- De igen, most ment be, úgyhogy ne szórakozz velem. Beszélnem kell Stellával.
- Oké, akkor máshogy fogalmazok. Az egyik barátnőd bent bőg a nappaliban, a másik meg ott áll mögötted. – mutatott az utca felé Shad, mire mind a hárman arra fordultunk. És igen, a helyzet fokozódott, mivel a nyitott kertkapuban nem más állt, mint…
Noja.
Te jó ég, mi lesz itt?

***

- Patrik? – csuklott el a hangja Nojának, amint megszólalt kábé 5 perc hallgatás után.
- Ez nem lehet igaz. – csapta magát homlokon a srác, majd fejét beleverte az ajtófélfába.
- Én nem értem… - motyogta Noja.
- Alíz, mi folyik itt? – lépett mögém anya – És ti meg hogy kerültök ide? Stella pedig miért sír a kanapén? – tette fel az amúgy teljesen jogos kérdéseket.
- Anyu, ez… Hosszú. – motyogtam döbbenten, mivel még mindig nem tudtam feldolgozni az elmúlt 20 perc eseményeit.
- Jó, de akkor legalább gyertek be a házba! Meg fogtok fagyni! – aggódott, majd engem, Shadet és Patrikot betolt az ajtón, Noját pedig beinvitálta.
Stella, ahogy anya mondta, a kanapén ülve sírt, én pedig melléültem, és átkaroltam a vállát.
- Stella, ne sírj! Nem ér ennyit. – próbáltam nyugtatni.
- De én nem értem ezt az egészet. – törölte meg a szemét egy zsepivel.
- Én se. – lépett be Noja a nappaliba, mire Stella fátyolos tekintettel odakapta a fejét.
- Ő ki? – fordult felém.
- Ő ki? – kérdezte vele egy időben Noja is, csak ő közben Patrikra nézett.
- Stella, ő itt Noja. Noja, ő Stella. – mutattam be őket egymásnak.
- Valaki elmagyarázná, mi folyik itt? – fonta össze a karjait Noja, még mindig a nappali ajtajában állva.
- Patrik? – szólalt meg Shad, kérdő tekintettel vizslatva az említettet. Úgy tűnik, nővérkém a kezébe vette az irányítást.
- Ez most… Rosszul jött ki… - makogta a srác, mire döbbentem rábámultam.
- Rosszul jött ki? Komolyan ez a magyarázatd arra, hogy egyszerre jártál mindkettejükkel? – fakadtam ki.
- Tessék? – hördült fel Stella és Noja kórusban.
- Én nem… - kezdte volna a mentegetőzést Patrik, de ekkor megszólalt a telefonja. Előkapta a zsebéből, de nem volt elég gyors, mert tisztán láttam a kijelzőn díszelgő nevet.
Sziszi.
Oké, akkor módosítanám egy korábbi kijelentésemet. Itt nem balhé lesz, hanem valami sokkal durvább.
Háború.