Egész éjjel nem aludtam semmit, ennek következtében pedig reggel úgy néztem ki, mint akit most húztak ki egy bulldog szájából. A hajam tiszta kóc volt, a szemem karikás, és ha ez nem lenne elég, úgy ébredtem, hogy fél fejem lelógott az ágyról, ebből adódóan pedig úgy hasogatott a nyakam, hogy az valami eszméletlen. Akkor és ott eldöntöttem, hogy ma nem akarok tükörbe nézni. Persze, félreértés ne essék, ez nem mindennapos nálam, de ha a szomszéd úgy dönt, éjjel kettőkor nekiáll levélporszívózni, és emiatt a kutyák (megjegyzem, teljesen jogosan) végigugatják az éjszakát, eléggé sanszos, hogy nem sokat alszok reggelig.
Amint kipattantak a szemeim, rögtön elkezdtem összevissza keresgélni a telefonomat, amit meg is találtam... az ágyam alatt. Oké, fogalmam sem volt, hogy került oda, de ennek kiderítését inkább későbbre halasztottam, mivel a helyzet vészesen eltörpült amellett, hogy az idő pontosan reggel 8 óra volt. Te jó ég! Hullafáradt voltam, de tekintve, hogy már felébredtem, nehezen tudtam volna visszaaludni, így jöhetett a B-verzió. Valahogy felébreszteni saját magamat. Jó, ez hülyén hangzott, de a módszer amúgy hatásos. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd elcsoszogtam az ajtóig, és beléptem a fürdőszobába. Tekintve, hogy nagyon álmos voltam, drasztikus megoldásra volt szükség, ami nem más, mint a jó öreg hideg vizes terápia. Magyarul: arcon borítom magam egy pohár hideg vízzel.
A módszer egyébként hatott, teljesen felébredtem, így sikerült felfognom, hogy csurom víz voltam, át kellett öltöznöm. Visszasétáltam a szobámba, és pont akkor léptem be az ajtón, amikor hatalmas hangerővel felcsendült az IM5-tól a Zero Gravity. Átmásztam az ágy túloldalára, majd a földről felszedve telefonomat rányomtam a zöld gombra.
- Itt a Túl Korán Van Mindenhez És Totál Hülye Vagy Amiért Már Fennvagy Társaság, miben segíthetek? - szóltam bele tettetett unalommal, majd miután meghallottam Tami nevetését a vonal másik végén, én is elröhögtem magam.
- Neked is szép jó reggelt - szólalt meg drága barátnőm. - Csak azért hívtalak, mert gondoltam, átjöhetnél délután, és kidumálhatnánk ezt a két évet, meg ilyesmi.
- Persze, hogy átmegyek. Ell is jön? - kérdeztem.
- Naná, „LB-napot” tartunk - vinnyogta "Kováts-ikresen", mire felnevettem.
- Benne vagyok - nyávogtam én is.
- Oké, akkor felhívom Ellát is - váltott vissza normál stílusra.
- Jó, de szerintem várj egy pár órát, mert ha felkelted, biztos kiakad – tanácsoltam.
- Te se voltál mérges.
- És ezt annak köszönheted, hogy most tiszta víz vagyok - vágtam rá, mire pár másodperc néma csend következett, de végül megszólalt.
- Akarom tudni? – érdeklődött.
- Kétlem.
- Oké, akkor nemsokára találkozunk. Kettőkor megfelel?
- Ott leszek.
Miután letettük, gyorsan felkaptam valami ruhát, ami a kezem ügyébe akadt, majd lebaktattam a lépcsőn a konyha felé, ahol aput találtam. Éppen egy bögre kávé fölött olvasott egy sportújságot.
- Szia - ültem le mellé, és adtam neki egy puszit.
- Szia, kicsim. Hogy aludtál? - kérdezte.
- Őszinte legyek, vagy fogalmazzak szépen? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire elmosolyodott.
Tamiék háza elé érve megnyomtam a csengőt, mire hangos lábdobogás után kinyílt az ajtó, és csak azt vettem észre, hogy valaki rám ugrik.
- Szia, Tami! Én is bírlak, de ez nem sokáig lesz így, ha kiszorítod belőlem a levegőt – nyögtem fel, ő pedig végre elengedett.
- Bocsi, csak még mindig nem hiszem el, hogy hazajöttél - nevetett, azzal betessékelt a házba. Nem sokkal később megérkezett Ella is, aki egy hangos ordítás kíséretében rontott be a szobába. Ezt nem tudtuk mire vélni, ahogy azt sem, miért hadar annyira; egy szót sem értettünk a mondandójából. Ezt megelégelve Tami felemelte a kezét, és elkiabálta magát.
- Ella, stop! Nyugodj le, ne hadarj, kezdd az elején, de előbb lenne egy kérdésem. Hogy jutottál be a házba?
- Anyud engedett be - mondta egy fokkal nyugodtabban. - De nem is ez a lényeg - vigyorgott rám teli szájjal, én pedig már előre féltem. - Hanem, hogy milyen hírt hoztam nektek. Pontosabban Liznek - folytatta, mire kérdőn vontam fel a szemöldökömet. - Patrikkal beszéltem Messengeren - ne kérdezzétek, miért, nem ez a lényeg -, amikor hirtelen olyat kérdezett, amire nem számítottam...
- Mondd már, Ella, mit kérdezett? - rázta meg a vállát Tami, látva, hogy barátnőnknek nem akaródzik folytatni a történetet.
- Hogy szerintem bejelöljön- e téged ismerősnek - mondta ki, én meg úgy, ahogy voltam, törökülésben, lefordultam az ágyról, egyenesen a szőnyegre.
- Basszus! - ugrottam fel hirtelen. - Ez most komoly? Tényleg be akart jelölni Facebookon?
- Nem csak akart, meg is tette. A kérdés az, te erről, miért nem tudtál? - bámult rám Ell, én pedig sokkos állapotba kerültem.
- Ne állj már ott, mint egy rakás szerencsétlenség! Jelöld vissza! - kiáltotta Tami boldogan, majd elém tolta a laptopját. Amilyen gyorsan csak tudtam, bejelentkeztem és... Ó, te jó ég! Ellának igaza volt. A jópár barátfelkérésem között ott virított egy, ami számomra furcsa módon mindegyiknél többet jelentett.
- Tényleg Ő az! - kiáltottam fel örömömben, majd rákattintottam a visszaigazolásra. Ezt nem hiszem el! Rácz Patrik neve ott virít az ismerőseim között!
Oké, ez valójában nem jelentett sok mindent, nem is értem, miért éreztem fontosnak a dolgot, hiszen ettől még semmi közöm sem volt hozzá, de akkor is számított valamit ez a lépése. Vagy nem? Azt hiszem, összezavarodtam…
Alíz
Amint kipattantak a szemeim, rögtön elkezdtem összevissza keresgélni a telefonomat, amit meg is találtam... az ágyam alatt. Oké, fogalmam sem volt, hogy került oda, de ennek kiderítését inkább későbbre halasztottam, mivel a helyzet vészesen eltörpült amellett, hogy az idő pontosan reggel 8 óra volt. Te jó ég! Hullafáradt voltam, de tekintve, hogy már felébredtem, nehezen tudtam volna visszaaludni, így jöhetett a B-verzió. Valahogy felébreszteni saját magamat. Jó, ez hülyén hangzott, de a módszer amúgy hatásos. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd elcsoszogtam az ajtóig, és beléptem a fürdőszobába. Tekintve, hogy nagyon álmos voltam, drasztikus megoldásra volt szükség, ami nem más, mint a jó öreg hideg vizes terápia. Magyarul: arcon borítom magam egy pohár hideg vízzel.
A módszer egyébként hatott, teljesen felébredtem, így sikerült felfognom, hogy csurom víz voltam, át kellett öltöznöm. Visszasétáltam a szobámba, és pont akkor léptem be az ajtón, amikor hatalmas hangerővel felcsendült az IM5-tól a Zero Gravity. Átmásztam az ágy túloldalára, majd a földről felszedve telefonomat rányomtam a zöld gombra.
- Itt a Túl Korán Van Mindenhez És Totál Hülye Vagy Amiért Már Fennvagy Társaság, miben segíthetek? - szóltam bele tettetett unalommal, majd miután meghallottam Tami nevetését a vonal másik végén, én is elröhögtem magam.
- Neked is szép jó reggelt - szólalt meg drága barátnőm. - Csak azért hívtalak, mert gondoltam, átjöhetnél délután, és kidumálhatnánk ezt a két évet, meg ilyesmi.
- Persze, hogy átmegyek. Ell is jön? - kérdeztem.
- Naná, „LB-napot” tartunk - vinnyogta "Kováts-ikresen", mire felnevettem.
- Benne vagyok - nyávogtam én is.
- Oké, akkor felhívom Ellát is - váltott vissza normál stílusra.
- Jó, de szerintem várj egy pár órát, mert ha felkelted, biztos kiakad – tanácsoltam.
- Te se voltál mérges.
- És ezt annak köszönheted, hogy most tiszta víz vagyok - vágtam rá, mire pár másodperc néma csend következett, de végül megszólalt.
- Akarom tudni? – érdeklődött.
- Kétlem.
- Oké, akkor nemsokára találkozunk. Kettőkor megfelel?
- Ott leszek.
Miután letettük, gyorsan felkaptam valami ruhát, ami a kezem ügyébe akadt, majd lebaktattam a lépcsőn a konyha felé, ahol aput találtam. Éppen egy bögre kávé fölött olvasott egy sportújságot.
- Szia - ültem le mellé, és adtam neki egy puszit.
- Szia, kicsim. Hogy aludtál? - kérdezte.
- Őszinte legyek, vagy fogalmazzak szépen? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire elmosolyodott.
***
Tamiék háza elé érve megnyomtam a csengőt, mire hangos lábdobogás után kinyílt az ajtó, és csak azt vettem észre, hogy valaki rám ugrik.
- Szia, Tami! Én is bírlak, de ez nem sokáig lesz így, ha kiszorítod belőlem a levegőt – nyögtem fel, ő pedig végre elengedett.
- Bocsi, csak még mindig nem hiszem el, hogy hazajöttél - nevetett, azzal betessékelt a házba. Nem sokkal később megérkezett Ella is, aki egy hangos ordítás kíséretében rontott be a szobába. Ezt nem tudtuk mire vélni, ahogy azt sem, miért hadar annyira; egy szót sem értettünk a mondandójából. Ezt megelégelve Tami felemelte a kezét, és elkiabálta magát.
- Ella, stop! Nyugodj le, ne hadarj, kezdd az elején, de előbb lenne egy kérdésem. Hogy jutottál be a házba?
- Anyud engedett be - mondta egy fokkal nyugodtabban. - De nem is ez a lényeg - vigyorgott rám teli szájjal, én pedig már előre féltem. - Hanem, hogy milyen hírt hoztam nektek. Pontosabban Liznek - folytatta, mire kérdőn vontam fel a szemöldökömet. - Patrikkal beszéltem Messengeren - ne kérdezzétek, miért, nem ez a lényeg -, amikor hirtelen olyat kérdezett, amire nem számítottam...
- Mondd már, Ella, mit kérdezett? - rázta meg a vállát Tami, látva, hogy barátnőnknek nem akaródzik folytatni a történetet.
- Hogy szerintem bejelöljön- e téged ismerősnek - mondta ki, én meg úgy, ahogy voltam, törökülésben, lefordultam az ágyról, egyenesen a szőnyegre.
- Basszus! - ugrottam fel hirtelen. - Ez most komoly? Tényleg be akart jelölni Facebookon?
- Nem csak akart, meg is tette. A kérdés az, te erről, miért nem tudtál? - bámult rám Ell, én pedig sokkos állapotba kerültem.
- Ne állj már ott, mint egy rakás szerencsétlenség! Jelöld vissza! - kiáltotta Tami boldogan, majd elém tolta a laptopját. Amilyen gyorsan csak tudtam, bejelentkeztem és... Ó, te jó ég! Ellának igaza volt. A jópár barátfelkérésem között ott virított egy, ami számomra furcsa módon mindegyiknél többet jelentett.
- Tényleg Ő az! - kiáltottam fel örömömben, majd rákattintottam a visszaigazolásra. Ezt nem hiszem el! Rácz Patrik neve ott virít az ismerőseim között!
Oké, ez valójában nem jelentett sok mindent, nem is értem, miért éreztem fontosnak a dolgot, hiszen ettől még semmi közöm sem volt hozzá, de akkor is számított valamit ez a lépése. Vagy nem? Azt hiszem, összezavarodtam…
Alíz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése