Utószó - Vége az első évadnak

Drága Törpilláim!
Nem is tudom, hol kezdjem. Elmondhatatlanul hálás vagyok egytől egyig mindegyikőtöknek, amiért végigkísértétek velem együtt az első évad eseményeit. El sem tudjátok képzelni, mennyi örömöt okoztatok nekem már azzal is, hogy itt voltatok, vártátok az új részt, olvashattam a kommentjeiteket, a véleményeteket, hogy szórakoztathattalak benneteket a fejezetek történéseivel. Higgyétek el, ez nekem egy hatalmas boldogság volt, és remélem, hogy a 2. évad során is részem lehet benne!
Vagytok páran, akik feliratkoztatok rendszeres olvasónak (szám szerint 25-en), és még többen, akik szimplán csak követtétek a blogot. Szeretném, ha tudnátok, mindegyikőtöknek hálás vagyok a történetre szánt összes másodpercért, mert nélkületek nem lett volna az igazi. Nem tudok mindenkit felsorolni, de a feliratkozottakat igen, és ezt szeretném is megtenni.
Hatalmas köszönetet és ölelést küldök az összes Törpillának: S. Em, Berki Lili, Vály Luca Dorottya, Skyler, Linda, Nagy Flóra, Bartuss Luca, Renesmee808, Felhő, Liliom, Lexie Stevenson, Poroszlai Kinga, Forever Alone, Charlotte M. Poésy, Fodros Maja, Boci Csoki, Kővári Hanna, Gáspár Zsófia, Csincsilla, Genevieve Hall, Rádi Regina, #TiTi# Lány, Jánky Sára Luca, Jozsa Iza és Hénop Hajnalka. Rajtuk kívül pedig szeretnék megemlíteni még egy embert, akiről biztosan tudom, hogy minden egyes részt az elsők között olvasott el, és izgatottan várta a folytatásokat annak ellenére, hogy nem tudott feliratkozni: Dodó, tudod, hogy nagyon szeretlek! <3
Ez a történet valójában egy iszonyatosan egyszerű, teljes mértékben alapsztorival rendelkező blognak indult, melynek egyetlen célja a kezdetekben az volt, hogy ne unatkozzam végig az akkori nyár hátralevő részét. Be kell vallanom, semmi elképzelésem sem volt, egyszerűen csak írni kezdtem, ami azért meg is látszik az első pár részen. Viszont úgy gondolom, hogy amint haladt előre a cselekmény, sikerült egyre több szálat és bonyodalmat belefűznöm a történetbe, érdekesebb lett az egész. Merem remélni, hogy Ti is így gondoljátok, és szerettétek annyira ezt az évadot, mint én, mert őszintén szólva, nekem az életem részévé vált a blog.
Sokszor azon kapom magam, hogy akaratlanul is újabb ötletek, esetleg szereplők formálódnak meg a fejemben, és alig várom, hogy megvalósítsam őket. Kiskorom óta írok történeteket, igazából nem is emlékszem olyan időszakra, mikor ne alkottam volna valamit akár fejben, akár valóságosan is. Az írás, a történetek, ez a blog olyan szinten alapoz meg mindent körülöttem, hogy az egyesek számára szerintem elképzelhetetlen. Mikor például zenét hallgatok, közben új részletek, néha teljes cselekmények kelnek életre a fejemben, és számomra ez jelenti a pihenést: zene és írás.
Ez a blog pedig… Igazán közhelyesen hangzik, de igaz: megváltoztatta az életemet. Egyszer csak a mindennapjaim részévé vált, hozzátartozott a „normális kerékvágáshoz”. És ami számomra a legtöbbet jelenti: hivatalosan is kijelenthetem, először fejeztem be 30 oldalnál hosszabb történetet, ugyanis ez az iromány 150 és fél oldalasra sikeredett. Nekem ez egy hatalmas sikerélmény, és büszke vagyok rá, hogy idáig eljutottam, de ne feledjétek, ez Nektek is köszönhető. Ha Ti nem vagytok, és nem várjátok ilyen lelkesen a folytatást, higgyétek el, még mindig a 10. résznél tartanék!
És hogy mi lesz ezután? Ami az első évadot illeti, az elejétől a végéig átnézem, kijavítom a hibákat és kiegészítem a történetet, hogy valóban kerek egész, befejezett írásnak lehessen tekinteni, de mindez nem fog felkerülni a blogra, csak magamnak csinálom meg. Annyi még biztos, hogy gőzerővel nekilátok a 2. évadnak, és átalakítom az oldal kinézetét is. Természetesen hamarosan érkezik az új prológus is, majd nem sokkal utána az első rész. Annyit elárulok a folytatásról, hogy 2 évvel később játszódik, és tele lesz meglepetésekkel, amiken még én is megdöbbentem, mikor először eszembe jutottak, úgyhogy sok izgalomra lehet számítani.
Végezetül pedig egy kis statisztika:
Ezen bejegyzés felkerülésekor 419 komment, 25 feliratkozott, összesen 49 olvasó, 18240 megtekintés és 2 díj volt a blogon. Számomra ezek hihetetlen számok, és mindegyikért egytől egyig hálás vagyok Nektek!
Ezzel az utószóval pedig lezárom az első évadot. Remélem, jól éreztétek magatokat Alízzal, a többi szereplővel és persze a nem mindennapi „kalandjaikkal”, és egyetértetek abban, hogy ez valóban „Egy különleges lány története” volt.

Hugs&Kisses
Ria:)

ui: Találkozunk a következő évadban! <3