...

Helló Mindenkinek!

Igen, én vagyok, a blogger, aki két évvel ezelőtt felszívódott...
A napokban egyre többször jutott eszembe ez a blog, és maga az írás. Körülbelül másodikos korom óta szerves része az életemnek, hogy történeteket találok ki, és papírra (oké, képernyőre) vetem őket. Sosem tudtam enélkül létezni, ugyanakkor sosem sikerült egyetlen írásomat sem befejeznem - egészen addig, amíg el nem kezdtem írni Alíz naplóját. Ez a blog kis túlzással megváltoztatta az életemet. Úgy érzem, hogy amíg ezt a történetet írtam, Alízzal együtt én is egyre inkább felnőttem, ami, azt hiszem, az írásomon is megfigyelhető. Ha úgy vesszük, eközben tanultam meg írni - persze még mindig van hová fejlődnöm.
Az elmúlt két évben az életem gyökeresen megváltozott. Az utolsó bejegyzésem után néhány héttel váratlanul rám talált a szerelem, és azóta túl vagyok az első és a második kapcsolatomon is. Ezek után pedig elvesztettem valakit, akit mindennél jobban szerettem, és aki örökké pótolhatatlan lesz.
Mindez megváltoztatott engem, és már nem az az ember vagyok, aki két évvel ezelőtt voltam. De mindennek ellenére az írást sosem hagytam abba. Igaz, nem ezen a blogon dolgoztam, de szokásomhoz híven bele-belekezdtem újabb történetekbe, amelyek egyszer talán el is készülnek - ki tudja.
Ahogy már említettem, sokszor gondolok erre a blogra, és Rátok is. Hiányzik ez a közösség, ami mindig is motivált az írásban. Éppen most olvastam el néhány kommentet; őszinte leszek, kis híján elsírtam magamat, annyira sokat jelent számomra a támogatásotok. De nem véletlenül mondtam azt, hogy az elmúlt években megváltoztam. Nem vagyok ugyanaz a lány, aki a legelső bejegyzést megírta, és az sem, aki a legutóbbit. Ha folytatom ezt a blogot, az akaratlanul is más lesz már, mint eddig volt, és még nem vagyok benne biztos, hogy ez pozitív vagy negatív változás lenne. Éppen ezért nem tudom megígérni, hogy hamarosan, vagy éppen a távoli jövőben új fejezet érkezik majd. Azt hiszem, előbb azt kell kitalálnom, hogy ki vagyok én, és csak utána tudom megírni, hogy Alíz ki akar lenni.
Azt viszont megígérem, hogy próbálkozni fogok, hiszen ez a blog egyike annak a néhány dolognak, amire büszke vagyok, mert rengeteg munkám van benne, és mindig is szerettem csinálni.
Remélem, hogy páran maradtatok, akik mindezt elolvassák, és akikre számíthatok olvasókként az esetleges folytatás során. De ha nem, én akkor is hálás vagyok mindenkinek, aki valaha egy percet is áldozott bármelyik írásomra, mert Nélkületek nem tartanék itt. Köszönöm!


xxxRia:)

ui: Nagyon szeretlek Titeket! <3